Ferenc pápa a katolikus egyház vezetője 2013 márciusától, a 266. az egyházfők sorában. A bíborosi testület 2013. március 13-án választotta Róma püspökévé, pápává, ünnepélyes székfoglaló miséjére március 19-én került sor.
Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született egy ötgyermekes, olasz felmenőkkel bíró családban. Szemináriumi tanulmányait követően 1958. március 1-én belépett a jezsuita rendbe. 1969. december 13-án szentelték pappá. 1973. és 1979. között Argentína provinciálisaként szolgált, majd 1980-ban a San Miguel-i szeminárium rektora lett, mely hivatalát 1986-ig töltötte be. Ezután Németországban doktorátust szerzett, majd visszatérve hazájába Córdobában gyóntatóként és lelki vezetőként teljesítette papi szolgálatát. 1992-ben lett Buenos Aires püspöke, s 2001. február 21-én nevezte ki II. János Pál pápa ki bíborosnak.
Jorge Mario Bergoglio az első dél-amerikai pápa, s a tizenegyedik, aki Európán kívüli országból származik, ezenkívül ő az első jezsuita rendből kikerülő pápa is.
Ferenc pápa azonban a ma emberének, sokkal több, mint amit az adatokból megtudhatunk róla. Az ember, akit ma Ferenc pápaként ismerünk közvetlenségével, barátságosságával és egyszerűségével mindenkit megszólít, akarva akaratlanul is. Azt vallja, hogy mindannyiunk életében vannak sorsdöntő pillanatok, amikor Isten teljesen egyértelműen megmutatkozik számunkra. Az ő számára ilyen nap volt 1953. szeptember 21-e. Ebben az időben szerelmes kamaszként, barátaival úgy tervezte, hogy együtt ünneplik meg a Diákok Napját. Ám az események nem várt fordulatot vettek. Az ifjú Jorge betért plébániatemplomába, a San José de Flores-templomba, s ott talált egy papot. Jorge úgy döntött, hogy meggyón nála. S e gyónás közben felfedezte magában szerzetesi, papi hivatását, ráébredt, hogy hivatása van. Így emlékszik erre az életét alapvetően meghatározó élményre: „E gyónás közben valami ritka dolog történt velem, nem tudom megmondani, hogy mi, de valami, ami megváltoztatta az életemet. Azt mondanám, mintha valami meglepetés ért volna, miközben behunytam a szememet… egy találkozás meglepetése és ámulata volt, mert tudatosodott bennem, hogy valaki vár rám… Ettől a pillanattól Isten számomra azzá vált, aki előttem jár. Az ember keresi Őt, de elsőként Ő keres téged. Az ember találkozni szeretne vele, de Ő megelőz minket, elénk jön.”
Jorge Mario Bergoglio már Buenos Aires érsekeként is hirdette, hogy az Egyháznak mindenki előtt tárva kell hagynia az ajtót, „Ki kell lépnünk magunkból, ki kell lépnünk a saját, mozdíthatatlannak vélt korlátaink közül, ha ezek akadályt jelentenek, ha eltakarják a horizontot, aki Isten.” A szegények püspökének nevezték, mert mindig közel állt a „határon” lévő Egyházhoz, és a nyomornegyedekbe, a barakkvárosokba papokat küldött, gondoskodott képzésükről, segítette és támogatta, de főként látogatta őket. Ferenc pápa a – „Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem, ami ezeknél több a gonosztól van” (Mt 5,37) – szellemében hirdeti: „Ha valaki nem vallja meg Jézus Krisztust, az ördög világiasságát vallja, a gonosz lélek világiasságát vallja.”
A Szentatya beiktatási beszédében a következőket mondta: „A szeretet és gyengédség tekintetével őrizni a teremtést, minden férfit és nőt, azt jelenti, hogy megnyitjuk a remény horizontját, a felhők között utat nyitunk a fénynek, és elhozzuk a remény melegét!” Ezt a gyengéd és irgalmas tekintetet ismeri fel az új pápa arcán nagyon sok ember szerte az egész világon.