Hírek, érdekességek

A témákról Erdő Péter bíboros, Ürge-Vorsatz Diána Nobel-békedíjas tudós, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének klímakutatója, hét gyermekes édesanya, Baritz Sarolta Laura domonkos szerzetesnővér, közgazdász, és Velkey György a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója beszélgettek. A beszélgetést Kunszabó Zoltán állandó diakónus vezette.

Nap mint nap zúdulnak ránk a rossz hírek a globális problémákról, a médiafogyasztó keresztény embert arra sarkallhatja ez, hogy tegyen valamit, de rögvest jelentkezik benne a tehetetlenség érzése is: vajon nem vagyok-e kevés egymagam, hogy hatást gyakoroljak a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek, az ökológiai krízis problémájának megoldására? Ösztönösen azt érezzük, hogy ezek a problémák túl nagyok. Vajon mit tehetünk, és tehetünk egyáltalán valamit is a megoldásuk érdekében? – tette fel a kérdést Kunszabó Zoltán, a beszélgetés moderátora.

Rögtön a beszélgetés elején jó hírrel szolgált Baritz Sarolta Laura, aki elmondta: ha egy gazdasági, politikai rendszert abból a szempontból vizsgálunk, hogy az emberen, vagy a rendszeren múlik a sikere, akkor matematikailag és pszichológiailag is ugyanaz a végkövetkeztetés: az emberen múlik a végeredmény. Igaz, visszahat a rendszer az emberre, de a végső meghatározó a belső szabadsággal bíró egyén, ahogy azt II. János Pál pápának a bűn struktúráival kapcsolatos tanítása is kimondja. Az ember tehát igenis képes változtatni a környezetén – szögezte le a szerzetesnővér. Érdemes arról beszélni, hogy miként tudjuk ezt megtenni, és az embereket erre elvezetni, nevelni.

Velkey György kórházigazgató hozzátette: az egyén döntései nem is olyan kis ható sugarúak, gondoljunk csak a munkahelyi közösségünkre, vagy a családunkra. Döntéseinknek súlya van, ugyanakkor véleményformálók is vagyunk, harmadrészt pedig cselekvő emberek, akik hatunk a környezetünkre Ezért tehát van felelősségünk a környezetünkért. „Építsünk kapcsolatokat, értékorientált közösséget magunk körül – mondta Velkey György –, hogy ilyenformán is tudjunk hatást gyakorolni”.

Erdő Péter bíboros analitikus szempontból közelítette meg a globalizáció problémájával kapcsolatos kérdéskört. Rámutatott, hogy tudatos-szabad emberek cselekvésének összességét vizsgálva a történelemben bizonyos törvényszerűségeket fedezhetünk fel.

Például archeológiai kutatások alapján biztosan felvethető, hogy a rendkívül fejlett római birodalom bukásának, egyúttal a barbárok érvényesülésének oka, hogy a birodalom felemésztette saját erőforrásait, ennek következtében az égbe kellett srófolni az adókat, és az elégedetlenség növekedésével ez adott esélyt a barbárok számára, hogy szimpatikussá váljanak. Még pontosabban dokumentálva látjuk ezt a modellt abban az esetben, amikor észak-afrika, Egyiptom, a közelkelet, Szíria muzulmán uralom alá került. A bizánci birodalom jóval fejlettebb volt a muzulmán világnál, de az általa kizsigerelt erőforrások révén itt is elviselhetetlen adóterhek keletkeztek, s a bukás itt is elkerülhetetlennek bizonyult.

Az ember nem ismeri környezetének összes összefüggéseit, s így belekényszerül egy olyan folyamatba, amely során aláássa önmagát – összegezte a bíboros.

Napjaink problémája, hogy a környezetünk bonyolultsága, a tudományok eredményei, az alternatívák piaca tanácstalanná teszi az embert, az információs kincsünk nő, de alig van törekvés arra, hogy rendet is teremtsünk az információk között. A kategorikus gondolkodás jó segédeszköz volt régen, és lenne most is ebben a helyzetben. Lehetővé tenné az egyén számára, hogy a tudatosan megragadott valóság alapján hozzon erkölcsi döntéseket, de ha úrrá lesz rajta az a súlyos érzés, hogy képtelen erre, akkor kialakul a dilemma: mi is az ami közül szabadon választhatok?

Cusanus azt mondja „minél többet tudunk, annál inkább rálátunk a tudatlanságunkra”, s ez nem baj, mert ez felruházza az embert azzal a bölcsességgel, hogy a számára elégséges tudást szerezze meg, ami alapján erkölcsi döntést hozhat – mondta Erdő Péter.

Bebizonyosodott az is, hogy nagy veszélyforrás társadalmi szinten az is, ha a piaci nyereség logikája vezeti a gazdaság tevékenységét. Két pusztító ideológia volt a XX. században mondta XVI. Benedek pápa Aparecidában: a kommunizmus, és a kapitalizmus. Ferenc pápa is többször megnyilatkozott arról, hogy az anyagi haszon, mint vezérelv, rossz, és pazarlással jár együtt, amelynek eredménye, hogy tönkretesszük önmagunkat.

Ürge–Vorsatz Diána folytatta a kerekasztal-beszélgetést: azt gondolom, van remény és rajtunk múlik a jövő. Mi magunk hoztuk ebbe a krízisbe magunkat, és mi magunk tudjuk magunkat kihozni belőle. Sajnos folyamatosan kizsákmányolunk: többet akarunk, mint ami nekünk járna, folyamatosan kölcsönökből élnünk, és egészségügyi szempontból is magunk ellen teszünk (gondoljunk csak a dohányzásra). Ne gondoljuk, hogy akkor vagyunk boldogok, ha még többet vásárolunk! – mondta a Nobel-díjas tudós. Tulajdonképpen minden döntésünkkel tehetünk a jobb jövőért. Már azzal is, ha egészségesebben táplálkozunk, vagy a szolidaritás értékét felmutató mesét mesélünk a gyermekünknek.

Baritz Sarolta Laura felhívta a figyelmet arra, hogy az egyháznak van társadalmi tanítása, amely – és itt Erdő Péter bíborosnak a KATTÁRS egy másik előadásán elhangzott gondolatát idézte – nemcsak tanítás, hanem egy program. Létmód, gondolkodás az élhető életért, a fenntartható világért.

Rossz hír, hogy e társadalmi tanítást kevesen ismerik, és még kevesebben ismerik jól, ezért ez elsősorban oktatási kérdés. A világon negyvenöt olyan intézmény van, köztük egyetemek is (Magyarországon a KETEG képzése ilyen), ahol ezt missziónak tekintik.

Az általunk rossznak tartott piacgazdaságtól eltérő, más típusú gazdasági paradigma létezett korábban is a történelemben (Aristoteles Politikájában olvashatunk erről, napjaikban pedig a civil gazdaság ilyen), nem mindegy ugyanis, hogy milyen az az ember, aki a piacot működteti, erkölcsös, vagy haszonelvű. Létezhet tehát jó piacgazdaság.

Baritz Sarolta szerint az együttműködés szempontja működő gazdaságot hozhat létre.

Velkey György az etikai és a racionális kapcsolatáról szólva megjegyezte: Az utóbbi évtizedek kutatási eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy ha csökkentjük a társadalmi egyenlőtlenséget, növekedik a várható élettartam. Az egészségügyben ez azt jelenti: megfelelő szintű közellátás, hozzáférhetőséget kell adnunk a lehető legszélesebb társadalmi szinten. Erre érdemes törekedni.

A beszélgetés második részében a önmérséklet, az önkorlátozás esélyét lehetőségét vizsgálták a kerekasztal résztvevői.

Ürge-Vorsatz Diana véleménye szerint nem biztos, hogy ugymond vissza kell mennünk a kökorszakba azért, mert nem működik a piacgazdaság, nem erről van szó, hanem arról, hogy át kell értelmeznünk a boldogságról való képzetünket. A boldogság nem pénzben mérhető. Attól nem leszünk boldogabbak, hogy még több börtönt építünk, ami által növekszik a GDP. A GDP eleve kiegészítendő mérőszám.

A tudós az OECD országok (a világ leggazdagabbjai) egyik tanácskozására hivatkozott, ahol a fórumon a GDP helyett egy másik mérőszám kidolgozásáról esett szó, és előkerült az önkéntesség is, mint mérőfaktor. Általánosan elfogadott tapasztalattá vált ugyanis, hogy azok a társadalmak, ahol a szolgálat szelleme, vagy az önkéntesség jelen van, jobban működnek – mondta Ürge –Vorsatz Diana.

Nem attól leszünk boldogok, hogy még több dolgot megvásároltunk — ismételte.

Erdő Péter bíboros az előbbiekhez azt tette hozzá, hogy sok minden attól függ, milyen az emberképünk: de az ember nagy titok, és ha mi akarjuk megmondani, hogy mire van szüksége, embertelenségekbe futunk bele. Az emberi méltóságot tisztelnünk kell. 

Figyeljünk arra, aki mindent tudott az emberről: Jézus Krisztusra. Tőle tanuljunk. Általa, és az egyház közösségének hagyománya által valódi pluszt adunk a világnak.

A Kattárs azért is fontos, hogy a bizalom erősödjön köztünk katolikus emberek között, hogy a „hálózatunk” növekedjen, s így nagyobb hatást tudjunk gyakorolni a világ felé – mondta a bíboros.

Barizt Sarolta Laura domonkos szerzetesnő arról beszélt, hogy a mértékletesség fogalma már a köztudatba átment, katolikus érték, de a nem keresztények, sőt a nem hívők számára is elfogadható, felső üzleti vezetők számára is követendő példa, és a mértékletesség elve több nagyvállalatnál meg is valósul.

A tudományos hálózatelmélet megállapítása szerint egy jó ötlet, egy jó modell csomópontokban terjed és nem a hálózati „rácsnak” megfelelően: van lehetőségünk tehát a jó terjesztésére – helyi szinten is – mondta a kerekasztal-beszélgetés végén a szerzetes-közgazdász.

 

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír