Ebben az évben már nem kellett buszra ülnünk, hogy mi is bekapcsolódhassunk a Mária út Egyesület 1Úton kezdeményezésébe, amelynek így a Pécsi Egyházmegye is aktív részesévé vált.
Nekünk, szervezőknek ez a zarándoklat már rég elkezdődött. Tucatnyi plakát került ki a városba, templomokba, közterekre, buszmegállókba. Hirdettük közösségi oldalakon, email-es címlistákon, hagyományos levélben, élő szóban úton és útfélen, s az atyák által a templomokban. Rengeteg telefonhívást kaptam és még péntek este sem tudtam volna megmondani, 20-an vagy akár 2000-en leszünk a szombati indulásnál…
Innét a Kertvárosi Templomtól volt az indulás meghirdetve 9 órakor. Az ördög persze most is dolgozott: az ég tele volt fekete felhővel, és néha nagy cseppekben el is kezdett esni, hogy aki még útnak indulna, azt is inkább otthon marasztalja. De velem együtt biztosan sokan imádkoztak ennek a napnak az eredményességéért, így itt 31-en gyűltünk össze, hogy Gábriel atya áldásával útnak indítson minket.
V
égig énekeltük Kertvárost és Postavölgyet, tanúságot téve, reményt adva azoknak az embereknek akik betegen vagy akár testileg egészségben de lélekben rászorulva egy-egy erkélyen vagy ablak mögött elfelejtették, hogy hol keressék és hol találhatják a vigaszt, a támogatást, a hívó szót.
A hangszórók még felerősítették énekünket, így akár szomszédos utcákig is elért a hangunk:
„Nyíljon ki szívetekben az örömvirág,
Zengjétek, hogy hallja meg az egész világ.
Édes Anyánk hozzád megyünk, lángadozva,
mert szeretünk, Ó Szűz Mária,
hogy köszöntsünk úgy mint egykor az Úrangyala!”
A Pogányi tó partján a Pécsudvardi keresztalj fogadott minket, s mint Csíksomlyón a pünkösdi búcsúba menet szokás, a keresztaljak az Atya, Fiú, Szentlélek nevében 3-szor meghajtották egymás felé a feszületeket és a zászlókat. Itt még csatlakozott hozzánk egy család Barcsról és Csátaljáról is, így közel 50-en zarándokoltunk már.
Itt egyik Mária utas zarándoktársunk egy kis szeretet vendégséget rendezett számunkra, így került az asztalokra egy kis pogácsa, sütemény, kávé.
Délben elimádkoztuk közösen az Úrangyalát, majd a pogányi falut szintén egy kicsit hangossá tettük énekünkkel és a falu végi keresztnél kiosztottuk a rózsafűzér titkokat, hogy innentől kezdve azt imádkozzuk, előtte végig elmélkedve .
A szent csendben mindenki saját akaratában töltött el időt önmagával, a Jó Istennel, imáival, a természettel, a kérdéseivel.
Nálunk a zarándokokat sehol, senki nem szokta várni. Szőke Zoli és jómagam azonban úgy döntöttünk, hogy mi fogjuk megteremteni itt e kedves szokást, hisz mi Csíksomlyóra menet nagyon sok szeretetvendégséget kaptunk az út mellett élőktől. Így összefogva, minden finomság került az asztalra. A következő megállónk Bisse volt, ahol a Szép házaspár vállalta, hogy várnak minket, feltálalják a sütiket és megkenik a több száz szelet zsíros kenyeret, akik a két pici gyermekükkel így tették a zarándoklatunkhoz oda szolgálatukat.
Bissén kaptunk pár frissítő csepergést, de a gondviselő úgy intézte, hogy egész nap elkerült minket az eső.
A Tenkes hegy megmászásához a testi táplálék után egy újabb rózsafűzér adta a lelki eledelt, amely oly gyorsan repítet minket felfelé, hogy azt észre sem vettük!
Máriagyűdre vidáman és élményekkel eltelve érkeztünk énekelve, pontosan a 6 órás misére, mellyel Rosner Zsolt atya várta a zarándokokat hogy az általa bemutatott szentmisével és magasztos prédikációjával , a szentáldozással megkapjuk a nap koronáját. Itt még bekapcsolódtak a családtagok, barátok, ismerősök akik ugyan nem zarándokoltak velünk, de a szentmise részesei akartak lenni. Zsolt atya a mise végén megajándékozta a részvevő gyerekeket egy-egy szelet jutalom csokival, a felnőtteket pedig egy-egy szentképpel.
Sok mindent hagytunk a hegyen túl és sok mindent hoztunk át magunkkal. Többször elimádkoztuk Székely János püspök atya imáját az Egységért. Azzal a reménnyel eltelve imádkoztuk, hogy a népek, családok de akár önmagunkban is Mária segítségét kérve megleljük az Egységet.
Ima az egységért
Mindenható örök Isten, mennyi Atyánk! Te azt akartad, hogy a különböző népek, mint egy nagy mezőn kinyíló sok virág, sokféle nyelven és különböző kultúrákban élve mégis egyetlen családot alkossanak: egymás jogait tiszteletben tartva testvérként éljenek.
A történelem kezdete óta hányszor lett ember embernek farkasa! Hányszor támadt rá az erősebb a gyöngére! Bocsáss meg az embereknek az újra és újra fellángoló erőszak miatt! Vedd el az emberszívekből a gyűlöletet, a hatalomvágy, a nyereségvágy mérges gyökereit!Tedd az emberiséget szeliddé, igazságossá, bölccsé!
Mennyei Atyánk, áldd meg a zarándokutunkat! Add, hogy a lépéseink az ’atyai házhoz’, és a felebarátunk szívéhez vezető lépések legyenek! Vezesd a Kárpát medence népeit egymás megbecsülésének, tiszteletben tartásának útján, egymás őszinte szeretete felé! Segíts minket, hogy felismerjük egymásban a Te teremtményeidet és a testvért!Segíts minket, hogy közösen a Te legszentebb Édesanyád oltalmába ajánlhassuk magunkat!
Ámen
Közben összeköttetésben voltunk Cseh Péter atyával aki a Szekszárd-Cikó szakasz lelki vezetője volt, ahol 40-en zarándokoltak az eső és néhol térdig érő sár ellenére. Ezt szakaszt a Szilvácsku család szervezte meg, akik tavaly velem voltak busszal a Kisnána-Abasár szakaszon Cikóról Püspökszentlászlóra 5 fő zarándokolt.
Újra bebizonyosodott, a lélek pillanatok alatt közösséget kovácsol! A mai napon átélt közös élmények: énekek tanulása, imák, lépések, ismerkedés, bíztató mosolyok, „Vegyél egy sütit!, Én szeretném a 3. tizedet! Már nincs sok vissza!, Na még egy utolsó emelkedő! Mindenkinek megvan a párja? Oda fogunk érni pont 6-ra… „- jó néhányunkat jó időre feltöltött erővel, energiával a hétköznapokra, legalábbis a következő zarándoklatig...
A legszebb mondatot is ide kell soroljam, ami elhangzott, és egy szervező ilyenkor felejti el az összes fáradtságot és azon gondolkodik, mit csináljon legközelebb hatékonyabban, hogy újabb lelkeket mentsen meg: „Túrára indultam, de zarándokként érkeztem meg”