Elmélkedés
Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepének evangéliuma az utolsó vacsora termébe hÃv minket. Jézus arról beszél, hogy egyedül általa ismerhetjük meg az Atyát és általa juthatunk el hozzá. Az apostolok szinte teljesen szótlanul hallgatják Mesterük búcsúbeszédét, de ezt hallva Fülöp a következÅt kéri: âUram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.â A kérés úgy hangzik, mintha nem is hallotta volna meg az Ãr korábbi szavait, ezért Jézus újra elmondja, hogy aki Åt látja, az tulajdonképpen az Atyát látja. Aztán hozzáteszi: âén az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.â Az Atya és a Fiú szeretetközösségére és cselekvési egységére utalnak ezek a szavak, amelyeket igaz kinyilatkoztatásnak kell tartanunk.
A kijelentésben visszacsengenek azok a szavak, amelyeket János evangélista Ãrásának kezdetén olvashatunk: âIstent soha nem látta senki, az Egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, Å nyilatkoztatta kiâ (Jn 1,18). Ezen a helyen, tehát az Ige-himnuszban János evangélista hitvallását olvassuk, amely egyúttal az Egyház hite is. Az utolsó vacsorán viszont már Jézus mondja ki ugyanezt önmagáról.
Mi a tartalma ennek a kijelentésnek? Jézus személyében jelen van az Atya. Jézus cselekedeteiben az Atya irgalmassága mutatkozik meg. Jézus tanÃtásában az Atya szól hozzánk. Jézus arcára tekintve az Atya arcát láthatjuk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod szeretetedet az emberekre. TanÃts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsÅkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetbÅl áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kÃván, hanem odaadást és hűséget. Ãgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el a Szentlelket, hogy megtanÃtson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre! SegÃts minket, hogy tanÃtásodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósÃtsuk!