Nyár-vége közeli időszakban, augusztus közepén, plébániánk gyerkőcei Orfűn táboroztak, a Szent Márton Közösségi Házban. A hely külön varázzsal bírt számunkra, mert táborhelyünkön állt egy kis kápolna harangtoronnyal, így Isten háza lehetett a mindennapos elcsendesedés és elmélkedés helyszíne.

Kedd délutáni érkezéssel részünk volt ismerkedésben, tábori csapatok kialakításában, majd zászló, illetve címer-gyártásban, közös játékban. Másnap, szerdán, várakozáson messze felüli volt a fejünk felett kongó hajnali harangszó – olybá tűnt, mintha mi lennénk a harang nyelve, és bennünket kongatna a harang. Ennek megfelelően a fiúk – az ő szobájuk volt a harang „alatt” – hajnalok hajnalán talpon voltak. A frissítő tornát követő reggeli után a kápolnában gyülekeztünk énektanulásra, majd Szent Lászlóval és hozzá kapcsolódó legendákkal ismerkedtünk. Ez után a tábori csoportok egyenként egy-egy történetet dolgoztak fel és játszottak el a nézőknek. A forró szerdai nap üdítő programja volt a Kistó strandon a pancsolás, lubickolás, vizilabdázás, homokvár-építés, közben ebédelés, majd később jégkrémezés, végül a jóleső fáradtságot az esti szalonnasütés, és befejezésül a közös ima zárta.

Csütörtökön ismételten hajnali harangkongás ébresztett – de már nem ugrott ki mindenki az ágyból, majd a torna, reggeli és kápolna-beli énektanulás után filmet néztünk: a Legyetek jók, ha tudtok humoros tanításait és mélyen szántó gondolatait beszéltük meg, külön-külön kiscsoportokban, majd osztottuk meg ezeket egymással. Du. komoly erőpróbára került sor: gyalogosan átkeltünk a Mecsek lankáin, majd megtekintettük az Abaligeti-barlang cseppkő-csodáit, később a Denevérmúzeum állandó kiállítását. A barlang igazi kárpótlás volt sokunk számára, bár sok-sok prüszkölés kísérte a gyalog-túrát: szokatlan és váratlan volt ez a kihívás – viszont sok-sok humor mindenkit átlendített a nehéz pillanatokon, és éhségünkön is segített a tóparti pizzázás. Már sötétedett, mire visszaérkeztünk táborhelyünkre: hiába, a tájnak a kilátóból elénk táruló szépsége hosszasan visszatartott utunk folytatásától, persze ehhez az is hozzátartozik, tudtuk, már kevés van vissza, akkor tehát hova és miért is siessünk?  No persze, a nap eseményei után kellően elfáradt mindenki, így különösebb takarodóra már nem is volt szükség, mindenki egy-kettőre beájult az ágyba.

Péntek újabb kihívásokat tartogatott: már a hajnali kelés önmagában is ennek bizonyult – harangkongás ide vagy oda. A reggelit követő kápolna-beli éneklés után rövid mesét hallhattunk az előző napi túra kiegészítéseként, Moha bácsi tollából, Valami mindig szép címmel. A folytatásban azonban ismét vizes program került sorra, az Aquapark medencéinek, csúszdáinak, röplabda pályájának, homokozójának viszonylagos nyugalmát vertük fel: volt újabb pancsolás, ricsaj, örömködés, sportolás és persze jégkrémezés is. Azonban társaságunk még mindig rendelkezett titokzatos erő-tartalékokkal, így egy szuper számháborús küzdelem vette kezdetét, mely kihívás aztán ismét sötétedésig húzódott: a táborozók vissza sem akartak térni a táborba, mintha meg sem éheztek volna… Hmmm, mit tud tenni a felszabadult játék…  No igen, ez úttal sem kellett különösebb altató a táborlakóknak.

Szombaton a program – energiaszintünket tekintve – hajnalok hajnalán indult. Tornával már próbálkozás sem volt, öröm volt látni, hogy legalább reggelire kikászálódik a társaság a szobákból. Bizony, húzós volt a tempó, mert már kora reggel várt bennünket a Malommúzeum, hogy bevezethessenek a kenyérsütés rejtelmeibe. Megismertük a liszt-víz-só-kovász arányát, a dagasztás és virgolás lényegét és mikéntjét, a kemence fortélyait, a lisztpróbát, és végül a gyönyörűséges foszlós cipók fenséges látványát és friss-meleg illatát, ízét. Láthattuk továbbá, hogy egy szárazmalom hogyan működött, és hogyan volt ez vizimalom esetében: igen-igen lelkes idegenvezetőnk valóban alaposan, nagy odaadással munkálta teendőit. Az immár hagyományos jégkrém itt sem maradhatott el, majd a hazaút során tüzifát is gyűjtve az esti tábortűzhöz, nekivesekedtünk az újabb számháborús ütközeteknek. Azt, hogy meglehetősen húzósak voltak az elmúlt napok, azon is láthatóvá vált, hogy a tábortűz körül – gondolataiban és fizikailag egyaránt – rövid ideig tudott jelen lenni a társaság: leghamarabb ezen az estén dőlt ágyba mindenki.    
Másnap, vasárnap, a táborbontás napja köszöntött be: ami az elején oly messzinek tűnt, igen-igen hamar bekövetkezett. A szobákat kipakoltuk, a reggelit követően takarítottuk is, majd hamar összefoglaltuk az itt töltött napok eseményeit. A szülők is érkezni kezdtek lassanként, majd új káplánunk, Norbi atya is befutott. A szentmisét követően a táborlakók társasága szétszéledt, fogadkozva, hogy „jövőre is jövünk”… – Sajnos a jelen néhány nap valóban pillanatok alatt véget ért.

Táborunk sok-sok célja között az elsődleges az volt, hogy közösségépítés révén közelebb hozza egymáshoz a plébánia hittanosait. Cél volt az is, hogy olyan programokat nyújtsunk, amelyek során a jelenlévők egész személyiségét neveljük, formáljuk és oktatjuk, játékos feladatok révén. További célként fogalmazódott meg, hogy a már meglévő hit erősödjön a gyerekekben, amit a mindennapos léleképítés és a napi rendszeres imádságok egyaránt szolgáltak. Céljaink között szerepelt még, hogy a gyerekek jobban megnyíljanak előttünk, hiszen ha létrejön a bizalmas légkör, akkor ez által a későbbiekben is könnyebb a velük való munka.

Mindent összegezve: táborunk – meglátásaink szerint – teljesítette a megfogalmazódott elvárásokat, de további pozitív hozadékkal is bírt, miszerint nemcsak ismeretségek és barátságok köttettek, új kapcsolatok alakultak, de megszületett a felismerés is, hogy kütyük nélkül is lehet jól, tartalmasan és vidáman időt tölteni, mi több, nem is hiányzik a technika megannyi csodája. Felismertük, hogy az ott töltött hat nap – bármilyen fárasztó is legyen – rengeteg élménnyel gazdagít, és hogy a nevét igazoló módon valóban manna volt: testnek, szellemnek, léleknek egyaránt.
Köszönet mindezért a tábor szervezőinek, a sok-sok szorgoskodást és szolgálatot határtalanul és fáradhatatlanul bevállaló felnőtteknek, és persze a plébániánknak és a püspökségnek is, hiszen nélkülük nem jöhetett volna létre a produkció. Köszönet a jelenlévőknek a részvételért, mindenkinek a tevőleges közreműködésért, és a tanulságos, vidám, pozitív élményekért.

Köszönet mindenért.

 

Joomla Plugins