Szeptember 28-án egy napos, buszos zarándoklatra készültünk. Utunk végső célja a horvát országi Almás községben lévő Mária kegyhely felkeresése volt.

A hét órára hirdetett indulásra mindnyájan együtt voltunk az autóbuszban, pontosan indulhattunk. Már a fegyelmezett gyülekezéssel kiderült, hogy nagyon gyakorlott, és elszánt zarándoklókkal utazunk együtt. Hova is készültünk? Mi is volt a célunk? A Szűzanyához indultunk, Öt köszönteni. A szívünkben vittük a kéréseinket, a hálánkat, és mindazokat, akik nem tudtak velünk jönni, de üzenetet bíztak ránk.
Tudván, hogy rövid az utazásunk, hamarosan elkezdtük az imádságokat. Peregtek a szebbnél szebb imák a zarándoklatra való hangolódásként, és természetesen a rózsafüzér tizedei. Jó volt ebben a nagy egységben, közös szándékkal  együtt imádkozni, felkészülni a találkozásra.

Első állomáshelyünk Eszék volt, itt a Ferences templomot, látogattuk meg. Itt Dukai Zoltán OFM (ferences atya), templom igazgató beszélt nekünk az ottani Ferences rend történetéről, és ő mutatta be nekünk a templomot is. Így tudhattuk meg, hogy az oltáron látható Mária szobor, a máriagyűdi második Mária szobor, mely a történelem viharában került Eszékre, és onnan már nem került vissza Máriagyűdre. A templom, ill. a rendház udvarán lévő kereszt valamennyiünket megdöbbentett, mivel a kereszt minden részét háborús eszközök darabjai képezték. A következő állomáshelyünk már Almás volt, a Djakovói egyházmegye legnagyobb búcsújáró helye, ahol évenként mintegy százezer ember fordul meg. Itt már az 1680-as években volt kegyszobor. Meglepő volt az új, modern templom látványa, mely 2003 évben épült meg. Ez a templom a negyedik templom, ezen a helyen, a korábbiak mind különféle módon elpusztultak. Az eredeti kegyszobor is az idők folyamán elpusztult, a jelenlegi 1857-ben készült, az eredeti másolataként. A Szűzanya, és a Kisjézus fején is arany korona van, mely szent II. János Pál pápa ajándéka.

A templomlátogatás után a Kersztútat jártuk be, és imádkoztuk végig. A hegy oldalába bele simuló úton a stációkat könnyű volt ugyan megjárni, de így több figyelmet fordíthattunk az odaadó elmélkedő imádkozásra. Ezzel az úticélunk utolsó fontos lelki programját végeztük el.
A Keresztút végén az elénk táruló kilátás, a természeti szépség már nem várt ajándék volt. A távolban kanyargó Duna méltósággal teli látványa különleges élményt nyújtott, lágy simogatással bezárta a szívünkbe a nap lelki élményét.  Az élesebb szeműek sejteni vélték a Duna-Dráva összefolyás helyét is.

A lelki programok után Csúza községben fehér asztal mellett halászlével vártak bennünket. Jóleső, felszabadult érzés volt a finom halászlevet elfogyasztani, és kicsit szusszanni, feloldódni, beszélgetni az asztaltársakkal.
A hazafelé út gyorsan eltelt. Volt még imádság restanciánk, és megbeszélni valónk is. Megint csak gyorsan, frissen pörögtek az imádságok.

Köszönettel tartozunk Ferenc atyának, aki megszervezte ezt a zarándoklatot, aki végig kísért bennünket az úton, a fontos ismertető információkat átadta nekünk, és széles jókedvével, figyelmes szeretetével, humorával éberen tartotta figyelmünket. Külön köszönet illeti még Angyal Lászlóné Magdit is, aki a szebbnél szebb imádságokat és énekeket hozta az útra, és azokat el is indította. És köszönjük egymásnak az odafigyelő, elkötelezett jelenlétet.