„Uram, jó nekünk itt lenni / A Te szent hajlékodban…”
Augusztus 17. és 20. között igazi testi-lelki felüdülést hozó élménnyel gazdagodtunk a Máriagyűdön immár másodjára megrendezett plébániai családtáborban. Két kisgyermekünkkel, a hároméves Veronikával és egyéves Kristóffal vehettünk részt ezen a három és fél emlékezetes napon. Nagy örömmel és elismeréssel tudunk csak szólni a gyönyörű helyszínről, színes programokról és legfőképp a minket körülvevő, kedves emberekről és szerető Istenünkről.
Aki már járt Máriagyűdön a Domus Mariae zarándokházban, tudja, hogy a régi ferences kolostor került átalakításra, így a házban a kolostor történelmi, csendre és imára hangoló légköre mellett igényes, tiszta szobák, tágas belső közösségi terek, és napi három finom és bőséges étkezés segített a pihenésben. A zarándokházhoz tartozik még egy belső árkádos és egy füves udvar, mindez a kegyhely szívében. A templomban gyülekeztünk reggeli imára és szentmisére, és az étkezőben telt a reggeli, ebéd, vacsora, és esti ima és ott is hallgattunk előadásokat. A gyermekek pedig kedvükre mozoghattak és pihenhettek a friss levegőn, ahol Mónika óvó néni és a szervezők jóvoltából a legkülönbözőbb labdajátékok mellett kirakózásra, rajzolgatásra, gyurmázásra is volt lehetőség.
Az első este vacsorával és ismerkedős játékokkal kezdődött, majd a legtöbben időben nyugovóra tértünk, hogy másnap frissen vehessünk részt a programokon. A nagyteremben megtartott előadások főleg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra igyekeztek ráhangolni a hallgatókat. Hallhattunk az Eucharisztikus Kongresszus kezdeteiről, kalandos történelméről, majd betekintést nyerhettünk az Eucharisztia ószövetségi előzményeibe, jelentőségébe és liturgikus megünneplésének történetébe, kezdve az őskeresztényekkel és folytatva napjainkig. A kiscsoportos beszélgetések témája az volt, hogyan tudnánk elmélyíteni az Eucharisztia iránti tiszteletünket önmagunkban, családunkban, plébániai közösségünkben és a tágabb társadalomban. Szent István napján pedig első szent királyunkról szóló, igényes és sok újdonságot magába foglaló előadást hallhattunk, majd rögtön próbára is tehettünk újonnan szerzett tudásunkat a történelmi hétpróbán. Reggel és este közös imával kezdtük és zártuk a napot, étkezések előtt és után is együtt adtunk hálát, de talán leginkább a közös szentmisék, szentségimádás és az ott kapott lelki táplálék kovácsoltak össze bennünket. A lelki programokat szépen kiegészítette sok-sok játék a szabadban, egy drávai hajókázás, ahol Istent a természet szépségén keresztül, a vízre hajló fák, fodrozódó hullámok és a fákon figyelgető, fel-felreppenő kormoránok tükrében szemlélhettük, és egy vidám közös strandolás a harkányi fürdőben. Az utolsó este a Ki mit tud során pedig versek, dalok, mesék, kis színi előadások és hangszeres számok segítségével bebizonyosodott, hogy nagyon sokszínű, kedves, és a humorra is fogékony társaság gyűlt össze.
A táborban körülbelül negyvenen vettünk részt, szülők, nagyszülők, gyermekek. Az ismerős arcok mellett mindenki számára újak is voltak, és a tábor végére az új arcok ismerőssé, az ismerősek pedig még kedvesebbé váltak. Mindenki törekedett a pontosságra, figyelmességre, egymás szolgálatára és elfogadására. Mi úgy érezzük, külön hálával tartozunk a szervezőknek és résztvevőknek, amiért türelemmel és segítőkészen elfogadták gyermekeinket, a legifjabb táborozókat. Nagy örömünkre Ferenc atya és Norbi atya, hol felváltva, hol együtt, végigkísérték a Máriagyűdön töltött napjainkat, előadásokat tartottak, velünk imádkoztak, beszélgettek, étkeztek, viccelődtek, jelen voltak. Köszönjük Gergely Bettinek, Haász Istvánnak, Szendi Petrának és Oratics Józsinak a gondos szervezést, szeretetet, odafigyelést és rugalmasságot. Hála a Jó Istennek, hogy ilyen szép napokat készít az Őt szeretőknek! A Szűzanya segítségével jövőre is találkozunk Máriagyűdön!
László család beszámolója (Noémi, Levente, Veronika és Kristóf)