A Jel közösség elődje  a Cseh Péter Mihály atya által alapított Postavölgyi bibliaóra. Alkalmainkat kezdetben a postavölgyi Cuháré közösségi házban tartottuk, majd a postavölgyi templomba költöztünk. A hideg idő beálltával a templom nem volt alkalmas a befogadásunkra, így családtól családig „vándoroltunk”. Kezdetben gyerekes alkalmakat tartottunk, sok volt a gyerek, de idővel rájöttünk, hogy külön kellene készülni az ő foglalkoztatásukra, valamint késői is volt az alkalom, így lassan átalakultunk felnőtt közösséggé. Ezeket a változásokat sokszor nem az elhatározás, hanem a szükség hozta.  Idővel világossá vált számunkra, hogy már nem egy laza időleges összetételű bibliaóra tagjai vagyunk, hanem észrevétlenül átalakultunk közösséggé. Szent Józsefet választottuk védőszentünkké, és a nevét is fölvettük. Egy pályázatnál azonban kiderült, hogy már van a plébániának Szent József közössége, így újra nevet kellett keresnünk. Péter atya távozása után kezdetben nem fogadtunk új tagokat, ki szerettük volna alakítani a közösség egyéniségét. Mióta nyitott a közösségünk, két új taggal bővültünk.

A JEL közösség neve egyesíti törekvéseinket, hogy jel szeretnénk lenni a világ számára - élő katolikus közösség szeretnénk lenni, olyan közösség, ami létével mutatja meg, hogy jó katolikusnak lenni, jó együtt lenni - valamint azt a vágyunkat, hogy keressük a világban a jeleket az élő Isten jelenlétére. Nevünk egyébként mozaikszóként is funkcionál: József (Szent József védőszentünk), Erzsébet (Plébániánk) és László (Szent László a postavölgyi templom védőszentje).

A régebbi időkben a következő felépítés szerint zajlottak a szerdai alkalmak:
A  bevezető imádságok után megosztások voltak az elmúlt hétről, arra a kérdésre válaszolva, hogy miben jelent meg számunkra a héten az Úr. Ezt követték általában tanítások, amire általában valaki közülünk készült fel pl. egy könyvből. 
Tavaly decemberben két testvérünk ( Angéla és Timi) részt vett Josip Loncar Szemlélődő Imaiskoláját bemutató lelkigyakorlatán. Február óta e módszer szerint alakítjuk az alkalmainkat, de havi egy közös szentségimádás mellett megtartottunk egy, a korábbi felépítésű (személyes tanúságtételen alapuló) találkozót, hogy a személyes megosztások által közelebb kerüljünk egymáshoz. A jelenlegi imaóra célja Isten mind közelebbi megismerése, a biblia szemlélődő olvasása által.