Közösségünk már szépen összekovácsolódott, és megérett a helyzet arra, hogy egy rövid lelkigyakorlaton vegyünk részt. Fülöp Zsolt és Edit vették kézbe a szervezést, nagyon precízen végiggondolva minden részletet.
A téma egyértelmű volt, hogy a házasság szentségéről gondolkodjunk. Szerettük volna egy kis kirándulással is egybekötni ezt a fontos eseményt. Így esett a választás Bátára. Talán a gondolatink legmélyén az is szerepelt, hogy a kegytemplom közelsége még jobban ráirányítja a figyelmünket a választott témára. Dallos Tamás atya vállalta, hogy a lelkigyakorlatot vezeti számunkra. Három ifjú házaspár, és egy jegyespár vett részt ezen a lelkigyakorlaton. Jókedvűen, tele kíváncsisággal, és várakozással indult útnak a négy autóból álló kis konvojunk.
Mikor megérkeztünk Bátára, már tudtuk, hogy a legjobb helyen vagyunk. Sümegi József diakónus szerető gondoskodással, sok apró figyelmességgel fogadott bennünket. Így könnyű volt szabaddá válnunk a mindennapok apróbb- nagyobb nyűgeitől, a gondoktól, a nemszeretem egyéb feladatoktól. Ismerkedés a hellyel, egy kis nassolás a hozottból, aztán nekiláttunk a komoly munkának.
Tamás atya nagyon felkészült volt, fiatalos lendülettel beszélt nekünk a kicsit tárgyszerűbb, nehezebben érthető részletekről is. Átfogó képet kaptunk a házasság és az azzal kapcsolatos nézetek történelmi változásáról is. Öt hallgatva még inkább megerősödött bennünk az, hogy a házasságunkban hárman vagyunk Istennel, és mi házaspárok egymásban is Istent szolgáljuk. Mi is a szentség, mik is a kegyelmek, hogyan élhetjük ezt meg a házasságunkban – ezek nehezen megérthető dolgok fiatal házasoknak. Ez a délelőtt ennek megértéséhez nyújtott lehetőséget, elérhető kapaszkodót. És hogy a példa erejével még érthetőbb legyen mindez, a délelőtt második felében a szentek közül hallhattunk azokról, akik házassága nélkülözhetetlen erőforrás volt a szent életük megéléséhez.
A lelkigyakorlat csendes szentmisével ért véget, mely egy résztvevő szerint nagyon „újszerűnek” hatott, másik házaspár pedig úgy fogalmazta meg az élményét, hogy „a kiscsoportos mise nagyon bensőséges volt a maga egyszerű, meghitt liturgiája által”.
A lelki program után következett a kirándulás. A templomtoronyból egy hosszú pillantást vethettünk a tájra, aztán Mohácson terített asztalhoz ülhettünk Tamás atyával együtt, és közösen ebédeltünk. Utána, pedig a szép időben természetesen egy közös fagyizás, séta és beszélgetés volt a Duna parton.
A lelkünk építésére szánt idő meghozta gyümölcsét. Felfrissült, felszabadult lélekkel, a közös élménnyel a szívünkben köszöntünk el egymástól, és ment ki-ki a maga útjára a lelkigyakorlat alatt megszerzett kincsekkel együtt.
Néhány nap elteltével, hogyan emlékeznek vissza a résztvevők erre az alkalomra?
-Összességében remek nap volt, ez köszönhető volt a jó lelki programnak, a remek társaságnak, és a számomra új, és szép helyszínnek.
-Nagyon jól éreztem magamat, a közösség is nagyon jó volt, és a program is nagyon tetszett.
-Közösségépítő volt a program.
-Nagyon jól éreztem magamat, remélem, hogy még később is lesz ilyen program.