Elmélkedés
Ãldozni, Krisztus testét magunkhoz venni azt jelenti, hogy közösségre lépünk Jézussal. A szentáldozásban nem egy kis darab testet veszünk magunkhoz, hanem az Ãr személyét. Az átváltoztatott kenyérben Å maga, a Feltámadott van jelen, mégpedig nem jelképesen, hanem valóságosan. Ha csupán egy jelkép volna, és nem valóság, nem jöhetne létre vele a közösség. A szentáldozás egy személyes cselekedet a részünkrÅl, a hit cselekedete, és nem egy közösségi cselekedet. Ugyanakkor a szentáldozás közösséget teremt azok között, akik az egy kenyérbÅl táplálkoznak. Figyeljük csak meg, hogy a szentmisében egészen a szentáldozásig a közösség tagjaként veszünk részt és a közösség tagjaival együtt imádkozunk. Többes szám elsÅ személyben mondjuk együtt a Miatyánkot, a békerÃtus is Ãgy történik, majd közvetlenül a szentáldozás elÅtt egyes szám elsÅ személyre változik az imádság: âUram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem.â
A szentáldozásban Jézus engem vár. Az én hitemet kéri. Az én szeretetemre vágyakozik. Velem akar találkozni. Engem akar éltetni. Velem akar közösségre lépni. Bennem akar élni. Nekem akarja adni önmagát, hogy elvezessen az örök életre. Személyesen nekem szóló szeretetére személyesen kell válaszolnom.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ãr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra épÃteni. Sokszor csábÃt az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hÃrt, gyönyört Ãgér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: âUram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belÅled fakadnak!â Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az esÅ, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsÅséged hirdetése!H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
29 | 30 |