Elmélkedés
Az Ãr ajándéka
Az utolsó vacsorán történtek elbeszélését János evangélista ünnepélyes bevezetéssel kezdi. âJézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebbÅl a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végsÅ jelét adta szeretetének.â Az ünnepélyes megfogalmazás tartalma rámutat Jézus szeretetére, mint a most kezdÅdÅ történések legmélyebb okára és mozgatójára. A tanÃtványok lábának megmosása, az Oltáriszentség ajándékozása, valamint Jézus hamarosan kezdÅdÅ szenvedése és kereszthalála mind-mind szeretetébÅl fakadó cselekedetek. Igen, elérkezett az óra, Jézus órája, a cselekvés órája, az áldozat órája, az önajándékozás órája, az engedelmesség és a szolgálat órája, elérkezett a szeretet ideje.
A tanÃtványok lábának megmosása mellett az utolsó vacsora másik jelentÅs eseménye az Eucharisztia alapÃtása, azaz az Oltáriszentség ajándékozása, amelyben a mi Urunk saját testét és vérét adta nekünk. János ugyan nem számol be errÅl Ãrásában, de Máté, Márk és Lukács evangéliumában, valamint Szent Pál apostol korintusiaknak szóló elsÅ levelében megtaláljuk ennek elbeszélését (vö. Mt 26,20-29, Mk 14,17-25, Lk 22,14-23 és 1Kor 11,23-26). Az esemény a szentmise szertartásából jól ismert mindannyiunk számára. Jézus, mielÅtt szétosztotta volna apostolainak a kenyeret, ezt mondta: âEz az én testem, mely értetek adatik.â Majd a borral telt kelyhet ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: âEz a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik.â
Amikor most az Oltáriszentség alapÃtására emlékezünk, lélekben belépünk abba a âtágas, étkezésre berendezett emeleti helyiségbeâ (Lk 22,12), amely az utolsó vacsora helyszÃne volt Jeruzsálemben. Minden templom, amelyben a hÃvek rendszeresen összegyűlnek az oltár körül a szentmisére, az utolsó vacsora terme, ahol Jézus immár nem a tizenkét apostolnak, hanem mai tanÃtványainak, tehát nekünk adja testét és vérét az átváltoztatott kenyérben és borban. Azt kéri tÅlünk, hogy csatlakozzunk áldozatához, fogadjuk el, vegyük magunkhoz testét. A szentmisén való részvétel még nem jelenti feltétlenül a szentmise kegyelmeiben való részesedést. ElÅfordulhat ugyanis, hogy valaki csupán hagyományból és megszokásból megy el vasárnaponként a szentmisére, de úgy megy haza a templomból, mintha mi se történt volna, azaz nem érintette meg szÃvét a szent cselekmény. Ezzel szemben Jézus azt szeretné, hogy figyelmesen hallgassuk meg tanÃtását a szentmise elsÅ részében, majd ezt követÅen részesedjünk áldozatában. A kenyérrel és a borral együtt ajánljuk fel önmagunkat és egész életünket Istennek, és a szentáldozásban vegyük magunkhoz az Å testét. Minden szentmisében arra hÃv minket a mi Urunk, hogy megértsük és elfogadjuk az isteni szeretet ezen felülmúlhatatlan ajándékát, aki maga Krisztus.
Az elsÅ keresztények számára Krisztus tanÃtványának lenni egyrészt azt jelentette, hogy hittel hallgatták az apostolok Jézusról szóló tanúságtételét, a krisztusi közösséghez tartoztak, egyek voltak az imádságban és a szeretetben. Másrész pedig az a keresztény volt egységben Krisztussal és az Å Egyházával, aki részt vett a kenyértörés szertartásán, a szentmisén. Az Oltáriszentség tehát a Krisztussal való élÅ kapcsolatot jelenÃtette meg számukra. Emellett az Oltáriszentség Krisztus szentségi jelenléte is, s ez a titokzatos és valóságos jelenlét az Egyház legnagyobb kincse. A szentmise ugyanezért fontos a mi számunkra is. Ez a szentség a Krisztussal és az Egyházzal való közösség jele. Az járulhat ugyanis szentáldozáshoz, aki teljes közösségben van az Egyházzal és a Krisztussal való lelki egységet is helyreállÃtotta azáltal, hogy a szentgyónásban megvallotta bűneit. Az Eucharisztia azt jelzi számunkra, hogy Jézus nem hagyja magára tanÃtványait, hanem szüntelenül velünk van, köztünk lakik.
Krisztus a mi lelki táplálékunk. Az Eucharisztia épÃti az Egyházat és éltet minden keresztényt. Az Oltáriszentség, Krisztus valóságos teste az örök élet kenyere számunkra. Vegyük és együk Krisztus testét, hogy örök életünk legyen!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te értünk, a mi megváltásunkért hoztad meg az áldozatot, áldoztad fel életedet a kereszten. Egész életed önfelajánlás volt az Atyának, és az Atya elfogadta ezt az áldozatot. Hisszük, hogy nekünk adtad tested az Oltáriszentségben, értünk szenvedtél és értünk haltál meg a kereszten. Akaratod és rendelkezésed szerint áldozatod minden szentmisében megújul, megismétlÅdik, jelenvalóvá válik. Ãjra közénk jössz, hogy saját testeddel tápláld lelkünket. Köszönjük, hogy az Oltáriszentségben önmagadat, mint az örök élet táplálékát adod nekünk.H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | 2 | 3 | ||||
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |