A napok, hetek rohanásából, a felgyorsult világból vesszük észre, hogy nagyböjtben vagyunk.
Elmúlt a Karácsony és már a farsangi időszakon is átrobogtunk.
Most eljött az elcsendesedés, a bűnbánat az elmélkedés ideje.
Hamvazószerdán Mánfainé Récsei Timea elmondta nekünk, hogy mit jelképez ez a nap:
Sok helyen, még az előző évi barkát égetik el és a miséző plébános a hívek fejére szórja hamuját .A hamu szó hallatán sokféle kép idéződik fel bennünk. Rögtön magunk előtt látjuk ezt a porszerű, szürke anyagot, amely az égés végterméke. Ha valami teljesen leég, azt mondjuk, hogy porrá égett. Így lett a hamu a mulandóság, a bűnbánat jelképévé. Hamvazószerdán a miséző pap a fejünkre hinti, és ezt mondja: „ember emlékezzél porból vagy és porrá leszel. ” A másik változatban „térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” Az Egyház figyelmeztető szavai, amelyek önmagunkba tekintésre, bűnbánatra ösztönöznek.
Nem kell tudni senkinek, hogy böjtölünk, csendben és magunkba szállva is lehet ezt tenni. „.Imádkozzunk sokat, magunkban, egyedül”
Az ima a lélek felemelése Istenhez, párbeszéd Istennel. Ezért téves, hogyha képmutató önmutogatás lesz belőle. Jézus nem a nyilvános, közös imádságot helyteleníti, hanem a farizeusok feltűnést keltő gyakorlatát, melyeknek a célja nem az Isten dicsérete volt, hanem mások figyelmének a felkeltése. A helyesen végzett ima, megvéd az élet kevélységével szemben, mert alázatossá tesz. Ki az, aki megállhat Isten előtt?
„Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók.”
Pénteken Keresztutaztunk, minden állomásnál egy- egy Kliens olvasott fel egy imát és elmélkedést.Ezt tesszük nagypéntekig. Láttam, hogy átérzik Jézus szenvedését,Mária fájdalmas könnyeit. Van egy új Kliensünk Erika, aki ilyenen még nem vett részt, elmondta nagyon meghatódott, várja a következő pénteket.
Így telnek csendesen napjaink a Remény Házában.