Az ifjú házas csoportot mostanság 4 pár alkotja főként, plusz a legifjabb házasok: Évi néni és Balázs. :) Az átmeneti létszámcsökkenés oka, hogy sok Társunk életében érthető módon jelenleg kisbabájuk nevelgetése áll a középpontban, az összejöveteleink pedig egyidőbe esnek a fürdetéssel és az esti rutin teendőivel. Viszont várjuk Velük is a találkozást, hogy a nagy közösség újra egyesüljön, a jó idő beköszöntével szabadtéri helyszínen napközben tudunk majd beszélgetni.
A kisszámú, de annál aktívabb tagok örömére továbbra is zajlik az élet: legyen szó közös film nézésről (Szent Rita élettörténete), szendvicskészítésről a jegyes hétvégén vagy a párkapcsolati műhely előadásairól, mindegyik eseményen lelkesen vettünk részt, a programjaink tehát az idei esztendőben is nagyszerűnek bizonyulnak.
Az előbb említett időtöltéseken kívül kiemelnék még egy pozitív élményt, elhatároztuk ugyanis, hogy egy több, mint 300 oldalas könyvből feldolgozunk négy kiválasztott fejezetet. Miután ezek az előadások szuperül sikerültek, és meg is tetszett mindenkinek a téma, megszavaztuk, hogy a másik négy fejezetet is bemutatjuk egymásnak. A csapatmunka hatékonyságát jól mutatja, hogy a felosztás által egy-egy párnak nagyjából 2 x 40 oldal jutott feldolgozandóul, mégis olyan, mintha az egészet olvastuk volna.
A Gottman-Silver szerzőpáros által írt könyv a jól működő házasság 7 alapelvéről szól, Pál Feri atya is ajánlja és a borítóján egy tandembiciklis pár látható szív alakú lufival a kezükben. Ez az erős benyomás volt az első, amivel szembesültünk, számunkra ez vicces és személyes volt egyszerre, mivel az esküvői meghívónkon is hasonló kerékpáros jelenet szerepelt. Ezután nagyon szimpatikus volt a tartalom is, mivel gyakorlatias, rengeteg példán keresztül világít rá a különféle szituációkra, az okokra, vagy a lehetséges kezelési alternatívákra. Az "elmélet" inkább élethelyzetek által rajzolódik ki, így nem száraz útmutatót tart kezében az olvasó, hanem érdekes irodalmat. A párkapcsolati szakértők képletesen a megbízható kapcsolati ház struktúráját, azaz a bizalom és az elkötelezés két falát töltik meg az alapelvekkel, melyek az alábbiak:
1. Szerelemtérképek ismerete
2. Szeretet és csodálat táplálása
3. Egymás felé fordulás, pozitív szemlélet
4. Engedni a befolyásolásnak, közös döntéshozatal
5. Konfliktusok kezelése, önnyugtatás
6. Életálmok megvalósítása
7. Közös értelem megteremtése
Az egyes elvek részletezése kapcsán kérdőívek szolgálnak a házasság gyengébb pontjainak azonosítására, gyakorlatok a technikák elmélyítésére, így az ismereteket játszva sajátíthatjuk el.
Bátran ajánlom a házasságban/kapcsolatban élőknek, vagy akár az egyedülállóknak is, mivel az önismeretet jelentősen elősegíti, felkészít a kapcsolatok dinamikájára és ez hasznos lehet Mindenki számára.
Hogy ne csak a szellemünk gazdagodjon ezeken az alkalmakon, gondoskodtunk különféle elemózsiákról (zsíroskenyér, sütemény, rágcsálni valók) és italokról is (tea, gyümölcslevek), melyek közül a kiselőadásaink előtt/után mindenki ízlésének megfelelően választhatott. A jó hangulat tehát adott volt, az összejövetelek végén pedig mint mindig, közös imával búcsúztunk egymástól, lelkileg feltöltődve várva a következő találkozást.

A várakozással teli ifjú házas Párokkal szűk körben gyűltünk össze április 5-én a Közösségi Házban, hogy előadjuk egymásnak a bocsánatkérés öt nyelvét.
Néhány hónappal ezelőtt, mikor azt vitattuk meg, kinek milyen ötlete lenne, ami érdekelné a csapatot, az egyik Pár részéről felmerült a megbocsátás fogalma. Mivel mindenkinek tetszett a javaslat, megbeszéltük, hogy A bocsánatkérés öt nyelve című Gary Chapman által írt könyv fog sorvezetőként szolgálni azok számára, akik szerepet vállalnak a téma feldolgozásában.
A bocsánatkérést a megbántó lelkiismerete diktálja, illetve a megbékélés iránti vágy hajtja, hiszen nem jó haragban lenni senkivel. Megbántottként mivel mindannyian eltérőek vagyunk, mást igénylünk annak érdekében, hogy meg tudjunk bocsátani. Mindenképp szükséges valamiféle bocsánatkérés, mivel ha csak a szőnyeg alá söpörjük a megbeszélnivalót, tüske maradhat a sértett fél lelkében.

  • Egyesek számára egy-egy konfliktust okozó szituáció után kárpótlásra van szükség, ami megnyilvánulhat szavak, cselekedet, ajándék, minőségi idő vagy testi érintés formájában, így tudja a megbántó visszanyerni a megbántott bizalmát. A megbántó annak érdekében, hogy helyreálljon a rend, felteszi a kérdést: „az okozott kellemetlenséget mivel tehetném jóvá”?
  • Másoknak inkább az a fontos, hogy kimutassuk, mennyire gyötör minket a bűntudat, amiért megsértettük őt. Ezt a fájdalmunk kifejezésével érhetjük el, ahol a kulcsszó a (kifogás nélküli) „sajnálom”.
  • A felelősség vállalása a botlásunk beismerését helyezi a középpontba, azaz ne keressünk magyarázatot a viselkedésünkre, ne hárítsuk másra a hibát, ez éretlenségre utal. Aki ezt a nyelvet priorizálja, az legtöbbre értékeli az egyenes jellemet és hogy azt hallja: „hibáztam”.
  • A negyedik nyelv az őszinte megbánásról szól, mely során felismerjük, hogy csalódást okoztunk a másiknak, ezért kimondjuk: „ígérem, nem fordul elő többé”. Kitaláljuk, hasonló szituációban mit teszünk majd másként és megváltoztatjuk hozzáállásunkat. A cél a valódi változás, amely azonban nem feltétlenül megy könnyen, ha nem sikerül rögtön, újra kell próbálkozni.
  • Végül a legegyszerűbbnek tűnik, hogy kérjük a megbántott bocsánatát („meg tudnál bocsátani?”). Viszont ha mélyebben belegondolunk, ezzel a megbántó kiadja a kezéből az irányítást, hisz a hangsúly a kérésen van, tehát a megbocsátás ajándék és nem követelés, így negatív választ is kaphatunk, ennek felvállalásával bízunk a másik fél jóságos döntésében.

Az otthonról hozott minta meghatározó lehet, vagy példaképp szolgál vagy épp ellenkezőleg, de véleményem szerint szülőként nem érdemes a vitát a gyermekek elől túlságosan elszigetelni, hiszen a feszültség megtapasztalása ellenére, optimális esetben ennek feloldását, a bocsánatkérést is eltanulhatják az utódok.
Szót ejtettünk arról is, hogy a másoktól való elnézéskérés mellett olykor érdemes Istentől és önmagunktól is bocsánatot kérni, mikor az általunk ideálisnak vélt és a reális énünk közt eltérés adódik, így a szorongás vagy a harag elkerülhető és utána gond nélkül, tiszta lelkiismerettel a tükörbe tudunk nézni.

Az Ifjúházas Közösség tagjaiként Lukács Vilmosné szervezésének köszönhetően minden hónap első csütörtökén társainkkal összegyűlünk, hogy egy tartalmas, vidám estét együtt töltsünk.

Közösségünk már szépen összekovácsolódott, és megérett a helyzet arra, hogy egy rövid lelkigyakorlaton vegyünk részt. Fülöp Zsolt és Edit vették kézbe a szervezést, nagyon precízen végiggondolva minden részletet.

 A téma egyértelmű volt, hogy a házasság szentségéről gondolkodjunk.  Szerettük volna egy kis kirándulással is egybekötni ezt a fontos eseményt. Így esett a választás Bátára. Talán a gondolatink legmélyén az is szerepelt, hogy a kegytemplom közelsége még jobban ráirányítja a figyelmünket a választott témára. Dallos Tamás atya vállalta, hogy a lelkigyakorlatot vezeti számunkra. Három ifjú házaspár, és egy jegyespár vett részt ezen a lelkigyakorlaton. Jókedvűen, tele kíváncsisággal, és várakozással indult útnak a négy autóból álló kis konvojunk.

A közösség szeptember első csütörtökén megtartotta az „új tanév” első összejövetelét. Örömteli hír, hogy a közösség átszerveződött. Az a hat házaspár, ahol már megszülettek az első gyermekek, már külön csoportot alkotnak.  A kibővült család már időben és tartalomban is másként szervezett összejöveteleket kíván, ez magyarázza az új csoport létrejöttét. Ez a helyzet a közösség életében főként összetételben jelent változást, hiszen számítunk a jegyes kurzuson részt vettek csatlakozására. Ez alkalommal még nem volt teljes a létszám, mivel a szabadságok, és a még vissza lévő esküvők előkészületei miatt többen kimentették magukat. Mivel a nyári kirándulásokon csak nagyon szűk körben tudtunk találkozni, ezért a nyári élményekről, az esküvői élményekről, és az esküvői készületekről kíváncsian hallgattuk egymást.
Az este fő témája - a megszentelt élet évéhez igazodva -  a jezsuita szerzetes rend volt.
A következő találkozó október első csütörtökén lesz, azaz október 1-én, a közösségi házban. Mivel közösségünk nyitott, minden házaspárt szeretettel várunk, aki egy fiatal házas csapathoz szeretne csatlakozni.

Plébániánkon évenként egyszer jegyes kurzust tartunk. A kurzus végére a párok megismerik egymást, néhányan szívesen találkoznának egymással továbbra is. Ezekből a párokból 2011 óta fokozatosan nőtt ki az ifjú házas közösség, mely ma is élő, és működik.

A fiataljainkat rengeteg különféle hatás éri, melyeknek korántsem az a sugallata, hogy gyakorold a vallásodat, tarts ki a házastársad mellett, legyél hűséges, a szerelem egy életre megőrizhető. Sok esetben a hitbeli elköteleződésük sem elég mély ahhoz, hogy arra építkezni lehessen a nehéz életszakaszokban.
Ebben a csapatban olyan közösséget építünk, ahol minden fiatal házaspár otthon érezheti magát, és azon túl is, hitben és a házastársi kapcsolat mélységében is erősödni tud, ahol az elköteleződés természetes, és egy olyan világ teremtődik körülöttük, ahol az állandóság értékeit élhetik meg.

Plébániánkon már hosszú évek óta, évenként egy alkalommal indul jegyes kurzus, a téli időszakban. Ebben az évben február közepétől.
A kurzus hetenként egyszer, mindig kedden este, összesen 15 alkalommal 1.5 órás foglalkozási időt jelent. Célja kettős, egyrészt a jegyeseket szeretnénk felkészíteni a házasságra, másrészt közösségbe szervezve őket, szeretnénk segíteni a házasságuk útján is. Nem szeretnénk őket magukra hagyni őket az esküvő után sem, hogy boldoguljatok, ahogy tudtok
A felkészítés során  alapvető katekézis témákról van szó hogy a résztvevők a hitüket jobban megismerjék, valamint a szentségi házasság legfontosabb alappillérei kerülnek szóba.
Ebben az évben 10 jegyespár vett részt a kurzuson.